Talabér Sándorné: Fejezetek Kenyeri történetéből c. műve nyomán
Első templomunk
A kenyeri néphagyomány szerint a Hamudombon (jelenleg Kálvária) állt az első fatemplom. A kecskédi néphagyomány szerint a Dorzsola és Mincses között valahol a Rába-parton. Hogy melyik felel meg a valóságnak, pontos adatok, bizonyítékok hiányában eldönthetetlen.
Második templomunk
Helye kb. a mai templom területén lehetett, ugyanis 1950-ben, amikor a templom kertjében a Lourdes-i barlang-oltár alapját ásták 120 -130 cm mélyen megtalálták a régi templom szentélyének az alapját. Terjedelme nem volt nagy.
Az 1696-98. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv templomocskának (ecclesiola=eklézsia) nevezte az akkori templomot.
Falai téglából, kőből épültek, mennyezete fagerendás volt.
1683-ban a török zsoldban álló tatárok a fazsindelyes tetőzetet tüzes nyilakkal felgyújtották és a famennyezet leégett. Így állt 1716-ig a boltozott szentély fazsindelyes tetőzet nélkül. Tornya nem volt, így az egyetlen harangja a templom közelében faoszlopon függött. Körülötte temető terült el, melyet várfalszerű kerítéssel vettek körül.
Az 1716. év új fordulatot hozott a kenyeri templom történetében. Cziráky Lászlóné visszakapta a családi vagyont, amit a Habsburg uralkodó 1711-ben elvett a családtól, mert férje Cziráky László a Rákóczi-szabadságharcban a kurucok oldalán harcolt. Az özvegy fogadalmat tett, ha gyermekei visszakapják a családi vagyont, felépítteti a kenyeri templomot.
1716. július 15-én szentelte fel gróf Nádasdy László csanádi püspök, a Gyümölcsoltó és Sarlós Boldogasszony tiszteletére, megváltoztatva korábbi védőszentjét Szent Tamás apostolt. A templomot egy ideig az evangélikusok használták, majd a Czirákyak 1716-ban visszavették tőlük.
1719-ben végrendeletében Cziráky Lászlóné még 300 forintot hagyott arra a célra, hogy nagyobbítsák meg a szűk templomot.
1733-1758 között a templom még torony nélküli, de az áldoztató- kelyhen kívül minden szükséges felszereléssel rendelkezett.
1758-ban a szentélyt és sekrestyét alapjától kezdve kibővítették, és helyreállították a templom déli részén. A templom oldalában a sekrestye fölé kis oratóriumot, a szentély alá pedig kriptát építtettek a kegyúri Cziráky család részére. A feljárat az oratóriumba kívülről volt. A tornyot a templom mellé fából ácsolták össze.
Harmadik templomunk
1769. év fordulópont volt községünk életében. Gróf Cziráky László ebben az évben a megyéspüspök engedélyével lebontatta az ősi templomot, és megkezdték az új (ezer ember befogadására alkalmas, 21m hosszú, 9,60m széles) barokk stílusú templom építését, melybe a gróf új főoltárt is faragtatott. A 23 méter magas toronyban két harang szólalhatott meg. 1778-ban a szentély mennyezeti freskóját Dorfmeister István akadémiai festőművész festette.
A főoltártól jobbra és balra a kegyurak védőszentjét (Szent József halála és Szent Borbála áldozása a börtönben) festette. A templomhajóban pedig a keresztkút felett Jézus megkeresztelésének freskóját helyezte el.
A falak, és a hajó mennyezet freskó, illetve tempera festményei Kleinert E. és Básthy Z. alkotásai.
1781-ben Poppert Ferdinánd szombathelyi mesternél a korábbi öt regiszteres, kézzel fújtatott orgona helyett újat rendeltek 800 forintért.
1871-ben a templom új orgonát kapott.
1918-ban 27 ónsípját hadi célra át kellett adni, amit csak 1930-ban pótoltak. A XIX. sz.-ban az orgona mellett alkalmanként más hangszereket (hegedűt, furulyát, klarinétot, dudát, facimbalmot) is használtak.
A szentélyben felerősített két díszes lámpatartó vasat 1788 előtt kovácsolta Reichardt Károly kecskédi kovácsmester.
Az oratóriumnál csak a XIX. század végi építkezés során kapta meg mai formáját: a kettős lépcsőház, amelyikből az egyik az oratóriumba, a másik pedig az alatta létesített kegyúri kriptába vezet le. Az ajtók felett a Cziráky család címere látható.
A szentély alatti kriptában a hagyomány szerint 20 koporsó volt, köztük Stadler Mátyás kenyeri plébános és édesanyja koporsója is 1735-ből. E koporsók egy részét az előbbi templom kriptájából helyezték át az új templomba. 1882-ben a Cziráky család új kriptát készíttetett, a család halottainak.
A régi koporsók közül azokat, amelyekben nem a Cziráky családhoz tartozók nyugszanak, az új kripta-lépcsőtől balra befalazták.
A sekrestye megvilágítására 1839-ben az országút felé eső falba ablakot, 1930-ban az ablak helyére ajtónyílást vágtak.
1909 -1910-ben Kleinert bécsi festőművész és tanítványai renoválták a templomhajó művészi festményeit – tojás tempera technikát alkalmazva.
1941-ben Lödör Jenő festőművész, restaurátor állította helyre a képeket a régi szépségében.
A templomrenoválás költségei 1941-ig a kenyeri uradalmat terhelték, a költségekhez a hívek a szükséges fuvarral és kézi munkával járultak hozzá.
1947-ben 2 vaskapuval és vaskerítéssel kerítették be a templomkertet, és ebben az évben készült el a templom előcsarnoka.
1950-ben készült el a templom kertben található Lourdes-i barlang, mely az 1858-ban Lourdes-ban megjelent Szűz Máriának állított emléket.
A templomot a XX. század második felében 1956-ban belülről, 1966-ban kívülről tatarozták. 1. 1993. júliusában jelentős összefogással kezdtek hozzá templomunk felújításához, melyhez a falu lakói 1 200 000 Ft-tal, az önkormányzat 1 000 000 Ft-tal , az egyházmegye 500 000 Ft-tal járult hozzá.